Az egyik dolog, amire minden számítógépnél gondoskodnia kell, az az, hogy a képernyő által kínált legmagasabb felbontáson fut. A nagyobb felbontás azt jelenti, hogy a lehető legjobb képminőséget érheti el, azonban nagyobb feldolgozási teljesítményt igényel, így ha számítógépe nehézségekkel küzd, megpróbálhatja csökkenteni a felbontást. A felbontás kezeléséhez nyomja meg a Super gombot, majd írja be a „Display” kifejezést, és nyomja meg az Enter billentyűt.
Tipp: A „Super” kulcs az a név, amelyet sok Linux-disztribúció a Windows vagy az Apple „Command” billentyűre használ, miközben elkerüli a védjegyproblémák kockázatát.
A kiválasztott „Felbontás” a monitor natív felbontása, és általában ez az ajánlott beállítás. A „natív felbontás” a monitor képpontjainak fizikai számát jelenti. A „Frissítési gyakoriság” azt jelenti, hogy a képernyő hányszor frissül másodpercenként, ez általában 60 Hz, hacsak nem rendelkezik kifejezetten magas frissítési gyakoriságú monitorral.
A „Forgatás” funkció a megjelenített kép elforgatására szolgál, hogy megfeleljen egy elforgatott monitornak. Ez csak akkor igazán hasznos, ha a monitort vízszintes helyett függőlegesen szereli fel. Az „Interfész léptékének használata” néhány előre konfigurált beállítást biztosít az interfész méretezéséhez, amelyek segíthetik a nagy monitorokat használó vagy a nagyobb interfészeket kedvelő felhasználókat. A „töredékes méretezés” lehetővé teszi, hogy manuálisan konfiguráljon pontosabb méretezési beállításokat személyes preferenciái szerint.
Ha több kijelzője van, minden monitorhoz egyedileg konfigurálhatja a beállításokat úgy, hogy kiválasztja a monitort a felül található „elrendezés” panelen. Ha azt szeretné, hogy minden monitoron ugyanaz a kép jelenjen meg, ahelyett, hogy egymástól függetlenül futnának, engedélyezheti a „tükrözési megjelenítéseket”.
