A deklaratív jelölőnyelv, más néven leíró vagy szemantikus jelölőnyelv, a jelölőnyelv változatai, ahol a nyelv csak azt írja le, amit kell. megjelenik, de nem részletezi, hogyan, ezt az értelmezőre bízza, hogy meghatározza valami, például egy szabványos stílusminta vagy egy másodlagos stílus használatával nyelv.
Technipages elmagyarázza a deklaratív jelölőnyelvet (DML)
Az egyik példa a DML-re a HTML, az eredeti nyelven a HTML csak olyan címkéket csatol, amelyek meghatározzák, hogy mi a mellékelt szöveg, pl. ha benne vannak
vagy ha astb., ez az értelmezőre (HTML esetében a böngészőre) bízza annak eldöntését, hogy az oldalon hova helyezze el az elemeket. A modern HTML(5) abban különbözik, hogy új címkéket ad hozzá, amelyek nem teljesen deklaratív jellegűek, mint pl vagy amelyek a mellékelt szöveget dőltté, illetve félkövérré teszik.
Az XML (eXtensible Markup Language) a DML kiváló példája. Az XML-ben minden tartalom címkékbe van rendezve, amelyek pusztán leíró jellegűek, egyes megvalósításokban a címkék nevei jelentéssel bírhatnak, de ezek a jelentések kizárólag az emberi olvashatóságot szolgálják. Az XML célja, hogy a lehető legrugalmasabb legyen az elnevezés tekintetében, maga a szabvány nem jelent elnevezést egyáltalán nem korlátozza, és keretrendszerként szolgál egy nyelv köré épülő nyelv számára, mivel az ilyen XML ideális a API-k.
A deklaratív jelölőnyelv (DML) általános használata
- A deklaratív jelölőnyelv leíró vagy szemantikai jelölőnyelvként is ismert.
- A deklaratív jelölőnyelvek a dokumentum egyes részeinek címkézésére szolgálnak, nem pedig konkrét utasításokat adnak a feldolgozásra vonatkozóan.
- A deklaratív jelölőnyelvek arra ösztönzik a szerzőket, hogy ne vizuálisan, hanem fogalmilag írják le az anyagot.
A deklaratív jelölőnyelv (DML) gyakori visszaélései
- A deklaratív jelölőnyelv egy hosszabb kifejezés a jelölőnyelvekre.