Sok számítógép-felhasználó ismeri a RAM-ot. Lehet, hogy nem tudja, hogy a RAM, amelyre gondol, egyfajta DRAM. A számítógépében is van némi SRAM. A kettő között sok különbség van, de felhasználói szemszögből ez leginkább abból adódik, hogy a DRAM olcsóbb és sokkal nagyobb kapacitással elérhető.
Az SRAM lényegesen drágább, de sokkal gyorsabb. Ebből adódik két eltérő felhasználásuk. A DRAM a rendszer fő RAM-ja. Az alacsony költség és a nagy sűrűség hasznos, mert a modern számítógépekben gigabájtokra van szükség. Az SRAM-ot CPU-gyorsítótárként használják. A nagy sebesség itt kiváló, mivel táplálja a CPU-t, de a kapacitások korlátozottak, hogy a CPU-k megfizethetőek legyenek.
A nevek magyarázata
Az SRAM a Static Random Access Memory, míg a DRAM a Dynamic Random Access Memory rövidítése. A fenti különbségek azonban nem igazán magyarázzák meg, hogy az egyiket miért tekintjük statikusnak, a másikat pedig dinamikusnak.
A különbség valójában a memóriacella működésében van. A statikus RAM-ba egyszerűen csak írni kell. Minden további beavatkozás nélkül megőrzi a tárolt adatokat, amíg van tápegység. A dinamikus RAM-nak azonban minden memóriacellát rendszeresen fel kell tölteni, különben a benne tárolt adatok elvesznek, még állandó tápellátás mellett is. A DRAM-cella úgy töltődik fel, hogy elolvassa a tartalmát, majd visszaírja ugyanazokat az adatokat.
Jegyzet: Mind a DRAM, mind az SRAM illékony memória. Mindketten elveszítik a birtokukban lévő adatokat, ha elvesztik az áramellátást. Ez a PSDRAM-ra is igaz.
Természetesen a számítógépek nem mutatják meg, hogy a RAM-ban folyamatosan ugyanazokat az adatokat írják vissza. Ez teljesen felesleges és zavaró lenne a felhasználók számára. Ennek ellenére a CPU-nak, különösen a memóriavezérlőnek rendszeresen utasítania kell a memóriacellákat frissítési ciklus végrehajtására. Ez növeli a memóriavezérlő terhelését. Az SRAM-nak mindezt nem kell megtennie. Az egyes SRAM-cellák nem szenvednek töltéscsökkenéstől, így a cellát soha nem kell frissíteni.
A két világ legjobbja?
PSDRAM, amely a PSRAM mozaikszónak is adódik, jelentése Pszeudostatikus RAM. Ez a módosított DRAM egy formája, amely jobban hasonlít az SRAM-hoz. Az egyedi memóriacellák továbbra is ugyanúgy készülnek, mint a DRAM, így olcsóbbak.
Bár viszonylag olcsó, a sűrűsége alacsonyabb, mint a valódi DRAM. Ennek az az oka, hogy a PSDRAM extra belső áramkört vezet be, amely automatikusan frissíti a memóriacellákat. Az SRAM-hoz hasonlóan a memóriavezérlőnek sem kell semmit tennie, hogy az adatokat a PSDRAM-ban tárolja. Egyszerűen működik.
Az egyszerűsítés azt jelenti, hogy a PSDRAM-mal való együttműködéshez szükséges parancsáramkör kevésbé bonyolult, mint a DRAM. Ennek egyik lehetséges hátránya az, hogy a CPU nem szabályozza, hogy mikor kapnak memóriabankok frissítve, közvetlenül azután bocsáthat ki adatigénylést, hogy az érintett PSDRAM bank megkezdte a frissítési ciklus. Ez a speciális probléma azt jelenti, hogy bizonyos esetekben váratlanul nagy memóriakésés léphet fel.
Következtetés
A PSDRAM egy középút a DRAM és az SRAM között. A memóriacellákat rendszeresen frissíteni kell, mert ugyanarra a folyamatra épülnek, mint a DRAM. A memória azonban az SRAM-hoz hasonlóan megjeleníthető a CPU-nak, mivel a belső áramkör gondoskodik a memóriacellák automatikus frissítéséről. A nap végén azonban a PSDRAM nem kínál sok különleges előnyt. A szabványos számítógépekben egyáltalán nem használják.
Ez nem jelenti azt, hogy a PSDRAM rossz, mert biztosan használják. Megtalálható néhány autóipari rendszerben, ipari vezérlőrendszerben és FPGA-alapú rendszerben, ahol hasznos a csökkentett vezérlési komplexitás. De a PSDRAM-nak nincs hatalmas piaci lábnyoma, ami valószínűleg nem fog változni. Ne felejtse el megosztani gondolatait a témával kapcsolatban az alábbi megjegyzésekben.