A hálózatsemlegesség az internethasználat egyik elsődleges (mégsem vitathatatlan) elveket. Előírja, hogy az internetszolgáltatóknak vagy az internetszolgáltatóknak minden internetes kommunikációt egyenlően kell kezelniük. Különböző díjak felszámítása nélkül kell megtenni attól függően, hogy a felhasználó mit fér hozzá a neten vagy honnan.
Ez azt jelenti, hogy az internetszolgáltatóknak nem szabad blokkolniuk, lelassítaniuk vagy külön díjat fizetniük azért, hogy a felhasználók hozzáférjenek bizonyos webhelyekhez vagy szolgáltatásokhoz. A hálózatsemlegesség nélkül az internetszolgáltatók szabadon köthetnének szerződést a Vimeóval, majd erőteljesen lelassíthatnák az általuk biztosított internetsebességet azoknak a felhasználóknak, akik a Vimeo helyett a YouTube-ot használják. Vagy bármely más videotárhelyet.
Magát a kifejezést 2003-ban egy Tim Wu nevű médiajoghallgató alkotta meg, és ez nem befolyásolta, hogy a végfelhasználó mit választhat ki, hogy kiszűrje. Más szóval, a felhasználó által konfigurált gyermekblokkok rendben vannak. Mégis, ha egy internetszolgáltató tiltja a felnőtt tartalmakat, az sértené a hálózatsemlegességet.
Érdemes megjegyezni, hogy a hálózatsemlegesség nem mindenhol törvény, sőt, nem is érvényesítik egyformán. Például a kifejezést és a meghatározást a 90-es évek óta kritika érte az Egyesült Államokban. A képviselőház 2019-ben elfogadta a Mentsük meg az internetet törvényt, amely garantálja a szélessávú internetezők számára az online tartalmakhoz való egyenlő hozzáférést. Ezt a törvényt nem fogadta el a szenátus, és a Trump-kormányzat alatt teljesen hatályon kívül helyezték. A hálózatsemlegességgel kapcsolatos viták nagyjából ugyanazok az egész világon.
A hálózati semlegesség kérdései és előnyei
Amint már említettük, az egyik webhely forgalmának esetleges felgyorsítása, egy másik webhely forgalmának lelassítása súlyosan befolyásolhatja a felhasználói élményt. Az internetszolgáltatók megbízása elkerülhetetlen veszélyt jelentene az általuk fizetett szolgáltatás használatának szabadságára nézve. Noha lényegében ártalmatlannak tűnik például nagyobb sebességet kínálni a Netflix számára, az ilyen típusú különleges „ügylet” tovább ható hatása túlnyomórészt negatív. Ez akadályozhatja bizonyos webhelyek azon képességét, hogy versenyezzenek másokkal. Az internetszolgáltatók például közvetlenül befolyásolhatják az online alapú vállalkozások versenyképességét.
Egy másik probléma az IP-cím alapján történő lehetséges megkülönböztetés – vagy a netsemlegesség nélküli nyílt cenzúra. Bizonyos országok, mint például Kína, Oroszország és Észak-Korea, nyíltan részt vesznek ebben. Elfogadhatatlannak tartják például, hogy internetszolgáltatóik blokkolják az országok kormányzati webhelyeit. Kína esetében az internetszolgáltatók túlnyomórészt állami tulajdonban vannak (vagy legalábbis irányítani), nem pedig bármilyen szabad piac része. Ez azt jelenti, hogy a kiszabott tiltások egészen bizonyos keresési kifejezések blokkolását is elérhetik a felhasználók elől. Népszerű példa a jól ismert kínai Tienanmen téri mészárlás 1989. június 4-én. A Kínában zajló eseménnyel kapcsolatos információk keresése nehézkes, mivel a keresések gyakran blokkolva vannak, eredményeket szűrt, és a világ többi részén nyíltan elérhető információk Kínában nem érhetők el maga.
Ez az egyik legjobb példa arra, hogy miért a netsemlegesség (vagy valami, ami a lehető legközelebb áll hozzá) szükséges, ha az internet továbbra is életképes információ- és kommunikációforrás marad.
A hálózati semlegesség hátrányai
A netsemlegesség viszonylag szerény hátrányai általában abban csapódnak le, hogy mi kerül ki a végfelhasználók zsebéből. Netsemlegesség nélkül lehetséges lenne olyan szerződések aláírása internetszolgáltatókkal, amelyek például nem vagy kevesebbet számolnak fel a Netflix és a YouTube használatáért. Azok a felhasználók, akik csak ezeket a webhelyeket használják, lényegesen olcsóbb ajánlatot kaphatnak, és végül kevesebbet fizetnek. De ez a beállítás elsősorban elméleti, mivel nincs sok (ha van) példák erre a működésre.
Elméletileg a hálózatsemlegesség hiányában az internetszolgáltatók átalánydíjas használati díjról helyalapú díjakra is áttérhetnek. Így a nagy forgalmat használó webhelyek, például a streaming oldalak drágábbak lehetnek. Az olyan források megjelenítése, mint a Wikipédia, ingyenes vagy majdnem ingyenes. Ez pontosan az ellentéte a fenti példának, de egyes felhasználók számára is előnyös lenne mások rovására.
Általánosabb pozitívum az lenne, ha bizonyos erőforrásokat teljesen szabadon felhasználhatóvá lehetne tenni. Például az akadémiai vagy kutatóhelyeknek és a közjót szolgáló oldalaknak könnyebbnek kell lenniük elérhető a rendkívül alacsony jövedelmű háztartások számára, akik esetleg nem engedhetik meg maguknak, hogy „prémiumot” fizessenek a streamingért oldalak. Ez is egy elméleti példa, és kihívásokkal is jár. Például ki dönti el, hogy mely oldalak legyenek ingyenesek, vagy a közjót szolgálják?
Következtetés
A hálózatsemlegesség egy viszonylag egyszerű fogalom, sok összetett nézet övezi. Sok vélemény azonban a szabályozás elfogadásán, vagy a szabad piac döntésén dől el. Ez nagyban megmagyarázza, miért olyan polarizáló a probléma az Egyesült Államokban. Mi a véleményed a témáról? Ossza meg gondolatait a megjegyzésekben.