Az SSD-k gyorsabbak, mint a hagyományos merevlemez-meghajtók vagy HDD-k a mozgó alkatrészek hiánya és a flash memória használata miatt. Sajnos az SSD-k is drágábbak, főleg annak a ténynek köszönhető, hogy újabb technológián alapulnak, és így drágább az előállításuk.
Az SSD-k másik hátránya a viszonylagos tartósság hiánya. A NAND flash, az SSD-k túlnyomó többségében használt flash memória típusa, elhasználódik, amikor az adatokat írják rá, bár az olvasási műveletek nem befolyásolják az SSD élettartamát.
Az SSD-gyártók számos trükköt alkalmaznak a hatás minimalizálására. A kopásszint-szabályozás például gondosan kezeli, hogy a lemezen hova íródnak az adatok, megakadályozva, hogy egy adott szektor túl gyorsan elkopjon. A kopásszint-kiegyenlítéshez kapcsolódóan az SSD gyártói több flash memóriát tartalmaznak, mint amennyi a kapacitáshoz szükséges. Az extra kapacitás nem közvetlenül a felhasználó rendelkezésére áll, hanem az SSD-vezérlő használja a kopáskiegyenlítés kezeléséhez, a túlságosan elhasznált szektorok kicseréléséhez.
Az SSD élettartamát általában két formátum egyikében fejezik ki, a DWPD vagy TBW, amelyek a Drive Writes Per Day vagy a Total Bytes Written rövidítése. A DWPD azt mutatja meg, hogy naponta hányszor írhat adatokat a teljes lemezre, annak teljes garanciális időszaka alatt. Például, ha a DWPD értéke 0,25, a meghajtó 1 TB, és a garancia négy évre szól, akkor várhatóan legalább 365 TB-ot tud írni a meghajtóra, mielőtt az meghibásodna. Ugyanez a meghajtó 365 TB-os TBW-vel és négy év garanciával is szerepelhet a listán.
Hogyan lehet maximalizálni az SSD élettartamát
Az SSD élettartamának a lehető legnagyobb mértékű meghosszabbításához minimálisra kell csökkentenie az írási műveleteket. Az SSD-ket nem szabad elsősorban naplózási vagy ideiglenes tárolási célokra használni, például CCTV-re vagy éjszakai biztonsági mentésekre. Ezek az alkalmazások folyamatosan vagy rendszeresen írnak adatokat, és szükségtelenül csökkentik azok élettartamát.
A Windows oldalfájl a tárolómeghajtó egy része, amelyet félreállítanak, hogy eltávolítsa a felesleges adatokat a RAM-ból, ha a rendszerben elfogy a RAM-terület. Az SSD oldalfájlterületként való használata túlzott írási műveleteket okozhat, különösen akkor, ha csak kevés RAM van a rendszerben.
Az oldalfájl konfigurálásához nyomja meg a Windows billentyűt, írja be a „Speciális rendszerbeállítások megtekintése” lehetőséget, és nyomja meg az Enter billentyűt. A „Teljesítmény” mezőben kattintson a „Beállítások” elemre, majd az új ablakban váltson át a „Speciális” fülre, és kattintson a „Módosítás” gombra a „Virtuális memória” mezőben. A „Virtuális memória” ablakban törölje az „Összes meghajtó lapozási fájlméretének automatikus kezelése” jelölőnégyzetet, ezután válassza ki az SSD-ket, majd állítsa be mindegyikhez a „Nincs lapozófájl” lehetőséget, és kattintson a „Beállítás” gombra. Győződjön meg arról, hogy legalább egy meghajtója maradt lapozófájllal, ideális esetben HDD-nek kell lennie de még egy teljes SSD rendszeren is rendelkeznie kell egy meghajtóval, amely oldalfájlként használható a rendszer stabilitása érdekében okokból.
Tipp: Ha nincs lapozófájlja, és elfogy a RAM, az alkalmazások és a Windows összeomlását okozhatja.
A legtöbb ember és felhasználása számára egyszerűen irreális 250 GB adatot írni egy meghajtóra, éveken át naponta. Annak ellenére, hogy milyen kicsinek hangzik a 365 TB-os írott élettartam, a legtöbb felhasználó számára bőven elegendőnek kell lennie, kivéve, ha aktívan használják az SSD élettartamára vonatkozó legrosszabb forgatókönyv esetén.