Mind a mágneses hivatkozásokat, mind a torrentfájlokat arra használják, hogy tartalmat osszanak meg másokkal olyan torrentszolgáltatásokon keresztül, mint az uTorrent vagy a BitTorrent. Első pillantásra a fájlmegosztás két típusa azonosnak tűnhet, mivel mindkettőt használják dolgok megosztására és letöltésére másokkal, de végül is nem teljesen egyformák.
Hogyan működnek?
A torrent kliensek mindkettőt használják a fájlok letöltésére a felhasználók számára. Ez azt jelenti, hogy ha letölteni szeretne valamit, legyen az mágneses hivatkozás vagy torrentcím, a torrentező kliensének képesnek kell lennie arra, hogy működjön.
A különbség nem abban rejlik, hogy mit kap a fájl letöltésekor, hanem abban, hogy a fájl honnan származik. A torrent kapcsolatot hoz létre a felhasználó torrent kliense és valahol egy webszerver között. A szóban forgó fájlt a rendszer lekéri a webszerverről, és elérhetővé teszi a felhasználó számára.
A torrent fájlok kiterjesztése .torrent – így a név. Ahogy a neve is sugallja, ezek a fájlok helyet foglalnak, és valahol tárolni kell őket. Pontosabban olyan helyre, ahol mindenki bármikor elérhető. Ez nem mindig kényelmes – nem olyan kényelmes, mint egy mágneses kapcsolat.
Mi a helyzet a mágneses linkekkel?
A mágneses hivatkozások is szereznek egy fájlt, de más módon. A torrentrendszer részben az oltásra és a piócázásra támaszkodik – tehát a fájlok megszerzése és beszerzése után mások számára elérhetővé tétele – és a mágneses hivatkozások ezt kihasználják.
A hivatkozások összekötik a felhasználókat bárkivel, aki letölthető a fájllal. Nincs szükség a webszerverre, amelyről a fájl származik – sőt, ha a szerver leáll, vagy a fájl törlődik akkor a mágneses hivatkozás továbbra is működni fog, legalább addig, amíg a hálózat legalább egy felhasználója rendelkezik a fájllal és küldi azt. Azt is megkönnyítik, hogy másoknak hozzáférést biztosítsanak egy fájlhoz – a hivatkozás megosztásával a teljes fájl helyett.