Az SLI vagy Scalable Link Interface egy Nvidia technológia, amely lehetővé teszi több grafikus kártya együttműködését a nagyobb teljesítmény érdekében. Eredetileg az SLI csak kettős grafikus kártya beállításainál működött, azonban a későbbi iterációk megnövelték a négyhez kapcsolható grafikus kártyák maximális számát. Elméletileg, ha két grafikus kártyát összekapcsolunk, és együtt dolgozunk egy játék megjelenítéséhez, akkor akár kétszeres teljesítményt, négyszeres SLI-rendszerben pedig akár négyszeres teljesítményt is biztosíthatunk. A valóságban azonban ezt a teljesítménynövekedést szinte soha nem sikerült elérni.
Tipp: Az AMD hasonló technológiával rendelkezik a több PGU-s beállításokhoz, amit Crossfire-nek hív; ugyanazokkal az előnyökkel és hátrányokkal jár, bár a pontos teljesítmény a beállítástól függően változhat.
Követelmények
Az SLI működéséhez SLI-kompatibilis alaplapra van szükség, elegendő fizikai x16 PCIe bővítőhellyel (a grafikus kártyákhoz használt csatlakozó), hogy elférjen a használni kívánt grafikus kártyák száma.
A grafikus kártyák csatlakoztatásához SLI-híd is szükséges. Ez a híd a grafikus kártyák tetején lévő csatlakozókhoz csatlakozik, és közvetlenül a közöttük lévő adatátvitelre szolgál, nem pedig a PCIe kapcsolaton keresztül, amely lassabb és kevésbé hatékony.
Végül a grafikus kártyáknak nagyjából azonosaknak kell lenniük. Minden grafikus kártyának Nvidia-nak kell lennie, azonos mennyiségű VRAM-mal és azonos GPU-val kell rendelkeznie. Például a GTX 980 nem működik GTX 1080 vagy GTX 960 esetén. A grafikus kártyák azonban különböző beszállítóktól származhatnak. Például lehet egy GTX 980 EVGA-ból és MSI-ből is, és ezek együtt fognak működni – mindaddig, amíg fizikailag elférnek egymás mellett.
Tipp: A különösen díszes vagy nagyobb grafikus kártyákat ennél a beállításnál kicsit nehezebb lehet egymáshoz rögzíteni – mindig ügyeljen arra, hogy elegendő fizikai hely álljon rendelkezésre a kiválasztott modellekhez.
Teljesítményelőnyök
A legtöbb játékban körülbelül 30-40%-os teljesítménynövekedést tapasztalhat, ha kétkártya-konfigurációt használnak. SFR és AFR módok.
SFR vagy Split Frame Rendering mód, felosztja az egyes képkockákhoz szükséges feldolgozási teljesítményt az összes grafikus kártya között. Például kettős kártya esetén az egyik kártya minden keret felső felét, a másik pedig az alsó felét fogja kiosztani. AFR, vagy Alternate Frame Rendering mód, a képkockákat váltakozó grafikus kártyákon jeleníti meg, a feldolgozást a második képkockától kezdi, miközben az első még folyamatban van.
Az SLI élsimítási mód lehetővé teszi több grafikus kártya számára egy speciális élsimítási mód végrehajtását. Minden kártya élsimítást végez enyhe eltolással, majd az eredményeket kombinálják, hogy jobb minőségű eredményt érjenek el. Négyes SLI-beállításoknál ez még egy x32 élsimítási módot is lehetővé tesz.
Hátrányok
A legnyilvánvalóbb hátránya a költség: kétszer vagy több pénzt kell költenie több grafikus kártya beszerzéséhez, nem pedig csak egyhez. Ez a jövőbeli frissítésekre is kiterjed, mivel a frissítés tényleges teljesítménynöveléséhez vagy szükség van rá vásároljon egy másik több GPU-s beállítást, vagy várjon egyetlen grafikus kártyára, amely felülmúlja az előző készletet fel.
Az SLI elméleti kétszeres, háromszoros vagy négyszeres teljesítménynövekedése szinte soha nem érhető el, részben a csökkenő hozam szabálya miatt. A másik ok a kompatibilitás, a játékokat SLI támogatásra kell optimalizálni. Egyes játékok kiváló minőségű SLI-támogatással érkeznek, és komoly teljesítménynövekedéssel járhatnak, míg mások tétlenül hagyhatják a második kártyát, vagy akár aktívan csökkenthetik a teljesítményt.
Több grafikus kártya beépítése a számítógépbe nyilvánvalóan növeli az általa felvett energiát és a leadott hő mennyiségét. Különösen azokban a beállításokban, ahol a kártyák egymáshoz vannak nyomva, nem pedig egymástól távol, egyes grafikus kártyák légáramlása erősen korlátozott lehet, ami tovább csökkenti a hűtést.
Míg az SFR-rel kapcsolatos problémák többsége a játékok SLI-támogatásából adódik, az AFR és az SLI-AA módnak egyaránt megvannak a maga hátrányai. Az SLI-AA általában csökkenti a teljesítményt, azonban olyan játékokhoz tervezték, amelyek nem GPU-hoz kötöttek, amelyek ehelyett a magasabb grafikus beállításokból profitálnának a gyorsabb képkockasebesség helyett.
Az AFR-nek alapvető problémája van a mikro akadozással, ami miatt a játék kevésbé simának tűnik, mint ahogy azt a megnövekedett képkocka-sebesség jelentené. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy nem tart ugyanannyi időt az egyes képkockák megjelenítése, ami azt jelenti, hogy az egyes váltakozó képkockák lejátszása nem feltétlenül zökkenőmentes vagy szinkronizált. Ez növeli a bemeneti késleltetést is, mivel egyszerre két képkocka van előkészítve, így nem feltétlenül a legújabb képkocka jelenik meg a lehető legkorábbi időpontban.