A Samsung bejelentette az 50 MP-es ISOCELL GN1 kamera képérzékelőjét okostelefonokhoz. Ez egy 1/1,3 hüvelykes érzékelő 1,2 um képponttal, és Dual Pixel autofcus funkcióval rendelkezik.
Az elmúlt néhány évben a nagy megapixeles érzékelők az okostelefonok kameráiban megszokottá váltak. A Huawei 40 MP-es szenzorokkal járt az élen. Aztán a Sony elindította a 48MP IMX586 Quad Bayer érzékelő 2018-ban. Az érzékelőt 2019-ben számos népszerű középkategóriás, zászlóshajó és olcsó okostelefon használta. A könyörtelen menetelés az első 64 MP-es érzékelők bejelentésével folytatódott ISOCELL GW1 és a Sony IMX686. A Samsung azonban nem elégedett meg ezzel. A cég új utat tört be, amikor bejelentette a 108MP ISOCELL Bright HMX tavaly, ami végül eljutott a Xiaomi Mi Note 10-hez. A kissé továbbfejlesztett ISOCELL HM1 a vállalat halo zászlóshajójában, a Galaxy S20 Ultra-ban szerepelt. Az okostelefon-kameraiparban az elsődleges kameraérzékelőket a Sony vagy a Samsung szerzi be, és ők váltak a piac két meghatározó szereplőjévé. A Samsung most újabb nagy megapixeles érzékelőt jelentett be okostelefonokhoz, az 50 MP ISOCELL GN1 képében. Érdekes módon Dual Pixel autofókusz van. Nézzük meg ennek a hírnek a hátterét.
Bár úgy tűnhet, hogy a nagy megapixeles érzékelők a pixel-binning miatt mindenki számára előnyös helyzetet jelentenek, ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt a 48 MP-es, 64 MP-es vagy 108 MP-es érzékelőknek nincs 48 MP/64 MP/108 MP kromatikus felbontása. A Quad Bayer és Nona Bayer Az ilyen érzékelők (Galaxy S20 Ultra) szűrője azt jelenti, hogy a valóságban egy 48 MP-es Quad Bayer érzékelő csak 12 MP-es kromatikus felbontással rendelkezik. Ezek az érzékelők képesek nagy felbontású Quad Bayer kimenetet produkálni, de az eredmények általában nem optimálisak, mivel nem erre a célra készültek. Ehelyett az eszközgyártók továbbra is alapértelmezés szerint továbbra is pixelalapú 12MP/16MP/27MP módban szállítják telefonjaikat. A másik fő probléma ezekkel az érzékelőkkel az, hogy eddig ezek a nagy megapixeles érzékelők nem támogatták a Dual Pixel PDAF-et. Kivéve a LG V60 ThinQ, minden ilyen magas megapixeles érzékelővel rendelkező telefon hagyományos fázisérzékelős autofókuszra (PDAF) támaszkodott.
A Dual Pixel PDAF, a DSLR-ekben és tükör nélküli kamerákban népszerű autofókusz technológia először a Samsung Galaxy S7-tel mutatkozott be az okostelefonok kameráiban. Ez azt jelenti, hogy a képérzékelő az érzékelő képpontjainak 100%-át használja fel az automatikus élességállításhoz, jelentősen javítva ezzel a fókuszrendszer sebességét és pontosságát. A 108 MP-es nagyfelbontású érzékelővel rendelkező Galaxy S20 Ultra valójában az első Samsung zászlóshajó, amelyből hiányzik a Dual Pixel PDAF rendszer a Galaxy S7 óta, és ez látszik is. Az induláskor a véleményezők rámutattak a Galaxy S20 Ultra sebességével és pontosságával kapcsolatos különféle autofókusz-problémákra (felülvizsgálat), ami rontotta a felhasználói élményt. A Samsung ezt követően kiadott egy frissítést az ilyen problémák kijavítására, de a visszajelzések továbbra is rögzítették, hogy teljesen kijavították-e őket. Sőt, a PDAF vs. hardveres jellemzői miatt. A Dual Pixel PDAF, az S20 Ultra 108 MP-es érzékelője soha nem lesz képes olyan gyorsan vagy pontosan fókuszálni, mint a hagyományos Galaxy S20 és a Galaxy S20+ hagyományos 12 MP-es elsődleges érzékelője (felülvizsgálat). Nyilvánvaló, hogy a nagy megapixeles érzékelőknek Dual Pixel autofókuszra van szükségük, hogy elkerüljék az ilyen problémákat a jövőbeni telefonokon, és az 50 MP ISOCELL GN1 pontosan ezt teszi.
Az 50 MP-es ISOCELL GN1 egy nagy, 1/1,3 hüvelykes érzékelő, viszonylag nagy, 1,2 μm-es képpontokkal. Az érzékelő mérete valójában valamivel nagyobb, mint a Galaxy S20 Ultra-ban használt 108 MP ISOCELL HM1, amelynek optikai formátuma 1/1,33 hüvelyk. A Samsung megjegyzi, hogy a GN1 a vállalat első képérzékelője, amely Dual Pixel és Tetracell technológiát is kínál. A nagyobb pixelméret állítólag „új szintre” emeli a képérzékelő teljesítményét a megnövelt fényérzékenység kombinációjával a jobb gyenge fényviszonyok melletti fényképek és a DSLR-szintű autofókusz sebességének kombinációjával. A Dual Pixel technológia 100 millió fázisérzékelő fotodiódát hoz létre a gyors autofókuszáláshoz és a fényinformációkhoz, amelyek akár 100 megapixelre is lefordíthatók a cég szerint.
Egyensúlyt kell teremteni a részletes, nagy felbontású fényképek és a nagyobb pixelek között, hogy gyenge fényviszonyok mellett is jobb képeket készíthessünk. Az ISOCELL GN1 viszonylag pragmatikus egyensúlyt teremt a kettő között, akárcsak az OPPO Find X2 Pro-ban található Sony IMX689 (első benyomások) és a OnePlus 8 Pro (felülvizsgálat). A Samsung szerint így több igényt is kielégít egyszerre.
A GN1-nek 100 millió PDAF ügynöke van. A Samsung Dual Pixel technológiája két fotodiódát helyez el egymás mellett egyetlen képponton belül, amelyek különböző szögekből képesek fényt fogadni a fázisérzékelés érdekében. Mivel az érzékelő összes aktív képpontja automatikus élességállítási ágensként működik, a GN1 minden sarokból azonnal képes észlelni és fókuszálni egy tárgyat, még gyenge fényviszonyok mellett is. Az állókép rögzítése során egy pixeles kimenet jön létre a két fotodióda kimeneteinek a pixelen belüli összevonásával. A cég egy szoftveralgoritmust is biztosít, amely fényinformációkat vesz az egyes fotodiódákból, hogy 100 MP-hez hasonló képfelbontást állítson elő (ez a szuperfelbontás példája).
Az ISOCELL GN1 természetesen a Samsung Tetracell technológiáját is tartalmazza, ami nem más, mint a cég neve. 4 az 1-ben pixel binninghez (a Galaxy S20 Ultra ezzel szemben 9 az 1-ben pixel binninget használ, azaz a nona binning). A Samsung egy pixelegyesítési technikának írja le, amely javítja a képpontok kapacitását több fény rögzítésére és feldolgozására. Megduplázza az „effektív pixelméretet” 2,4 μm-re, és megnégyszerezi a fényérzékenységet, hogy fényes, 12,5 MP-es fényképeket készítsen. A jobb fényérzékenység az 1,2 μm-es pixelméretnek köszönhető, amely nagyobb, mint a többi nagyfelbontású képérzékelő 0,8 μm-es szabványos pixelmérete. Az IMX689 viszont valamivel kisebb, 1,12 μm-es pixelmérettel rendelkezik, míg a OmniVision OV48C Ugyanaz az 1,2 μm-es pixelméret, de még egyetlen telefonkamerához sem jutott el. A GN1 állítólag még rendkívül gyenge fényviszonyok mellett is fényes és éles eredményeket tud produkálni.
Az érzékelő Smart-ISO-val is rendelkezik az optimális ISO intelligens kiválasztásához. Ezenkívül valós idejű HDR funkcióval rendelkezik, amely lehetővé teszi a jelenet megörökítését több egyidejű expozícióval, valamint giroszkóp alapú EIS-t, hogy éles fényképeket és videókat készítsen mozgás közben. A GN1 támogatja a videórögzítést akár 8K felbontásban, 30 képkocka/mp sebességgel. Figyelemre méltó, hogy ez meghaladja a Galaxy S20 Ultra 108 MP-es érzékelőjének képességeit, amely csak 24 képkocka/mp sebességgel támogatja a 8K felbontást.
A Samsung azt állítja, hogy az ISOCELL GN1 ebben a hónapban megkezdte a tömeggyártást. A jelentős kiszivárogtató Ice Universe szerint azonban ez az érzékelő nem fog eljutni a közelgő Galaxy Note 20+-hoz. A Galaxy Note 20+ ehelyett ugyanazt a 108 MP-es HM1 érzékelőt fogja tartalmazni amely megtalálható a Galaxy S20 Ultra-ban, de új érzékelőt ad hozzá, hogy teljesen megoldja a fókuszálási problémát. Ennek elméletileg meg kell akadályoznia az autofókusz problémáit. Az 50 MP-es érzékelő nem fog eljutni a Galaxy Fold 2 bármelyik. Várhatóan azonban előbb-utóbb egy prémium Samsung telefonban is megtalálja az utat.
Forrás: Samsung