A számítógépek túlnyomó többsége valamilyen hálózathoz csatlakozik, például otthoni hálózathoz, vállalati LAN-hoz és az internethez. Ezek a hálózatok a modern kommunikáció kulcsfontosságú elemei, amelyek lehetővé teszik a kommunikációt számos eszköz között.
A hatékony kommunikáció érdekében egy címzési sémát használnak, amely lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a hálózati kommunikáció hova menjen. Az internethez használt fő címzési séma „IP” vagy internetprotokoll-címként ismert. Jelenleg két IP-cím séma működik. Az IPv4 a hagyományos címzési séma. Az IPv6 csereként kerül bevezetésre, mivel az IPV4 séma elfogyott a használható címekből.
IPv4 és IPv6
Az IPv4-címek általában „pontozott négyes” jelöléssel jelennek meg, ahol négy, legfeljebb három számjegyből álló készlet pontokkal elválasztva, például: 192.168.0.1. Ebben a jelölésben a négy szám mindegyikének 0 és között kell lennie 255. Számos címtípus külön jelentéssel bír. Például az összes 192.168-cal kezdődő IPv4-cím a helyi hálózatokon való használatra van fenntartva, és nem tud közvetlenül kommunikálni az internettel. Ez azt jelenti, hogy minden otthoni, sőt vállalati hálózat újra felhasználhatja ugyanazt a címkészletet a címkiosztás hatékonyságának növelése érdekében.
Tipp: Az IPv4-ben és az IPv6-ban egyaránt előforduló IP-címeknél gyakran egy perjel és egy szám szerepel utánuk, például „/24”, amelyet alhálózati maszknak neveznek. Az alhálózati maszk annak jelzésére szolgál, hogy a cím mely része hivatkozik a hálózati címre, és melyik része határozza meg az adott hálózaton belüli gazdagép címét. /24-es hálózat esetén a cím első 24 bináris bitje a hálózati cím jelölésére szolgál, a többi pedig a hálózaton lévő gazdagépek meghatározására szolgál.
Az IPv6-címek megjelenítése bonyolultabb. Legfeljebb nyolc, legfeljebb négy hexadecimális számjegyből álló szegmensben jeleníthetők meg, kettősponttal elválasztva. Egy példa IPv6-cím a következőképpen nézhet ki: fe80:4749:dadb: 748d: ff: 334c: ffff: f000. A hexadecimális használata azt jelenti, hogy minden számjegy lehet 0-9, a-f. Egy szegmens lehet négy számjegynél rövidebb, mert a kezdő nullákat kihagyjuk. Az IPv4-hez hasonlóan bizonyos címtípusok bizonyos célokra vannak fenntartva. Minden „fe80”-al kezdődő IPv6-cím helyi cím, ugyanazokkal a korlátozásokkal, mint a helyi IPv4-címekkel.
Tipp: Gyakran előfordulhat, hogy az IPv6-címek jelentősen rövidebbnek tűnnek, középen kettős kettősponttal, például fe80:da29::9999. Ez egy jelölési gyorsírás, amelynek célja az IPv6-címek könnyebb olvashatósága, írása és megjegyezése. A négy nullából álló szegmensek teljesen elhagyhatók, és kettős kettősponttal „::” helyettesíthetők. Ha két vagy több egymás melletti szegmens teljesen nullákból áll, mindkettő elhagyható, és a kettős kettőspont egyszeri használatával helyettesíthető. A teljes cím rekonstrukciója érdekében címenként csak egy folyamatos szegmenskészlet hagyható ki.
A visszacsatolási cím
A „Loopback address” egy másik példa a fenntartott címre. A helyi címekhez hasonlóan, amelyek csak a helyi hálózaton belül maradhatnak, a hurokcímek csak a helyi számítógépen maradhatnak. Ha egy számítógép megpróbál üzenetet küldeni a visszacsatolási címre, az üzenet soha nem kerül elküldésre a hálózatra, hanem egyenesen visszakerül a számítógépre. Ez általában nem hasznos a legtöbb felhasználó számára, azonban hasznos lehet elérni a hálózati szolgáltatásokat, például a webszervereket az eszközön.
Az IPv4-ben a „127.0.0.1” címet minden eszköz támogatja hurokcímként. Technikailag minden „127”-tel kezdődő cím visszacsatolási cím használatára van fenntartva, de nem minden eszköz támogatja ezt a használatot. Előfordulhat, hogy a cím „127.0.0.1/8”-ként van írva, mivel csak az első nyolc bináris bitet használják a visszahurkolási cím hálózati részének jelölésére.
Az IPv6-ban a visszacsatolási cím „::1”. Csak egy cím van hozzárendelve visszahurkolási célokra. Néha úgy írható, hogy „::1/128”, mivel mind a 128 bináris bit a cím hálózati részének jelölésére szolgál.
Tipp: A „localhost” kifejezés a DNS-sémában a visszahurkolási címekre vonatkozik.
Ha webszervert futtat a számítógépén, akkor a webböngészőjében egy visszahurkolási cím beírásával csatlakozhat hozzá. Például: " http://127.0.1”, “ http://::1”, és " http://localhost” minden megoldás a számítógépre vonatkozik, amelyről böngészik.
Tipp: A portszámokat manuálisan is megadhatja, ha nem szabványos portokon üzemelteti a szolgáltatásokat