A hangtompítás a hangerő csökkentésének folyamata. A hangtompítás főbb módjai a távolság növelése, a zajvédő falak, a csillapító szerkezetek és az aktív zajcsillapítás alkalmazása. A távolság használata a hang halkabb megjelenésére nyilvánvaló, de a többi módszer kevésbé magától értetődő.
Zajvédő falak
A zajvédő fal olyan, általában kültéri szerkezet, amely zajos környezetben zajos környezetben elzárja a hangot, hogy megakadályozza a külső környezet zavarását. Gyakori példákat találhatunk erre azokon az utakon, ahol időnként „zajfalakat” alkalmaznak a forgalmas utak zajának csökkentésére a közelben élők számára.
A zajvédő falak jellemzően alacsony technológiájú megoldások, de általában hatékonyak. Nem tökéletesre tervezték őket, de jelentősen csökkenthetik a zajszennyezés hatását az egyébként csendesebb környezetben.
Csillapító szerkezetek
A hangtompító szerkezeteket úgy tervezték, hogy csökkentsék a felületről közvetlenül visszaverődő hang mennyiségét. Ennek egyik módja egy puha anyag, például hab vagy szövet. Például egy kemény padlójú házban a hangok eléggé visszhangozhatnak. Ha egy szőnyeget vagy függönyöket adunk a helyiséghez, ez jelentősen megváltoztathatja a hang visszhangját a helyiségben.
A hangtompító szerkezet másik típusa a „hangterelő”. Ezek szabálytalan kialakítású panelek, amelyek jellemzően több sík felületet foglalnak magukban, amelyek szinte merőlegesek a falra. Úgy tervezték, hogy többször visszaverjék egymás hangját, és minden egyes visszaverődés csökkenti a teljes hangerőt.
A hangterelők hatása drámai lehet, különösen, ha hangelnyelő habbal kombinálják visszhangtalan habot. A visszhangmentes habbal vagy más hangterelővel borított helyiségeket visszhangmentes kamrának nevezzük. A visszhangmentes kamrákat úgy tervezték, hogy elnyeljék az összes hangvisszaverődést, és annyira hatékonyak, hogy az emberek hajlamosak nyugtalanítónak találni a csendet, és arról számoltak be, hogy saját szívverésüket fülsiketítően hangosan hallják.
A professzionális hangstúdiók általában félig visszhangtalan felvevőfülkéket használnak a háttérhangok és visszhangok minimalizálása érdekében.
Aktív zajszűrő
Az egyik legújabb hangcsillapító technika az anti-zaj létrehozása. Ez nem egy konkrét hang vagy mező, amely tompítja a hangot. Ehelyett egy vagy több mikrofont helyeznek el egy területen, és hangszórókat használnak olyan hang létrehozására, amely aktívan megpróbálja kiiktatni a többi hanghullámot.
A hangkioltás működik, mert a hang hullám. Amikor két hullám ugyanazt a helyet foglalja el, átmenetileg egyesülnek. Ez destruktív interferencia létrehozására használható, ahol több hanghullám csúcsai és mélységei kioltják egymást.
Ezt általában egyszerű környezetekben használják, például fejhallgatóval. Ha a fejhallgatónak mikrofonja van a mikrofonkar belsejében és kívül, akkor a belső mikrofon viselőjének beszédének rögzítésére használható, míg a külső mikrofonnal környezeti hangot lehet felvenni zaj.
Speciális hangfeldolgozással a külső mikrofonon rögzített környezeti zaj kiiktatható a belső mikrofon hangfelvételéből, ami sokkal tisztább hangkimenetet eredményez. Alternatív megoldásként a mikrofon bemenet feldolgozható, hogy olyan hangot hozzon létre, amelyet maga a fejhallgató is lejátszhat, így a viselője számára kioltja a háttérzajt.