A sztereó litográfiai készülékek vagy az SLA 3D nyomtatók a gyantanyomtatók eredeti típusai. Az SLA nyomtatók ultraibolya lézert használnak a fényérzékeny gyanta kikeményítésére. A megközelítést először az 1970-es évek végén javasolták, majd a 80-as évek elején szabadalmaztatták. Míg az FDM 3D nyomtatás volt az első technológia, amely betört a hazai piacra, mert könnyebben értékesíthető volt megfizethető áron az SLA nyomtatás is népszerűvé vált, elsősorban a páratlan nyomtatási minősége miatt.
Hogyan működnek az SLA nyomtatók?
Az SLA nyomtató ultraibolya lézerrel nyomon követi a fényérzékeny gyanta feletti réteg útját. Ahogy a lézer áthalad a gyantán, az megkeményedik és megszilárdul. Miután a réteg elkészült, az építési platform úgy igazodik, hogy a következő réteget ki lehessen nyomtatni. Maga a lézerforrás mindig álló helyzetben van. A fénysugarat az x és y tengelyek mentén precízen szabályozott tükör állítja be.
Az SLA-nyomtatóknak két elsődleges típusa van: felülről lefelé és alulról felfelé. A felülről lefelé irányuló nyomtatókat gyakrabban találják meg ipari környezetben, nagy tartályt használnak, és a lézert a tartályban lévő gyanta felületére vezetik úgy, hogy az építési felület közvetlenül alatta legyen. A réteg elkészülte után az építési felület egy réteg magasságával leereszkedik, és elkezdődik a következő réteg. Ezeket a nyomtatókat általában korlátozza a kád térfogata, és szükségük van a kádra és a benne lévő gyanta mennyiségére.
Az alulról felfelé építkező nyomtatókban a lézer- és tükörrendszer a kád alá van szerelve. Az említett kádnak átlátszó alsó oldala van. A lézer megkeményít egy gyantaréteget a kád alján, majd a nyomtatóágy lehámozza és megemeli az egyik réteget, hogy készen álljon a következő réteg nyomon követésére. Ez a típusú nyomtató sokkal népszerűbb az otthoni felhasználók körében. Egyik nagy előnye, hogy nincs szükség mély vagy teli kád gyantára, mivel a nyomat lassan kiemelhető a kádból. A réteg leválasztása a kád aljáról, miközben a nyomtatóágyhoz tapad, maga a kád általában enyhén ringatózik, ez egyenetlen lehámlási erőt fejt ki, ami lehetővé teszi, hogy simán leváljon és megbízhatóan.
Előnyök és hátrányok az FDM-hez képest
Az SLA nyomtatás fő előnye az FDM-mel szemben a jelentősen megnövelt felbontás. A rétegmagasság akár 50 mikron is lehet, ami a méter 50 milliomod része vagy 0,05 mm. Ez az FDM rétegmagasságokhoz képest, amelyek általában 500 mikron vagy 0,5 mm nagyságrendűek. A magasságegységenkénti 10-szer annyi réteg nyomtatása, mint egy FDM-nyomtató, azt jelenti, hogy a kapott nyomatok szó szerint egy nagyságrenddel simábbak. Sokkal finomabb részletek reprodukálhatók.
Az SLA nyomtatás fő hátránya, hogy a felhasznált gyanták meglehetősen mérgezőek és csúnya irritáló hatásúak az FDM nyomtatók által használt, biztonságosan kezelhető filamentekhez képest. PPE, például nitril kesztyű szükséges a gyanta kezelésekor, mivel a bőrrel való érintkezés kellemetlen kiütéseket okozhat. A hosszan tartó expozíció akár allergia kialakulásához is vezethet. Bizonyos esetekben ezt akár a gyanta szaga is kiválthatja. A gyanta szintén veszélyes hulladéknak számít, ezért az ártalmatlanítás bonyolult lehet.
Amint a nyomat elkészült, izopropil-alkoholban le kell mosni a felesleges gyanta eltávolítása érdekében, majd UV-lámpa alatt kikeményíteni. Csak ezután kerülhet sor a szokásos utófeldolgozásra, például a támogatás eltávolítására.
Az SLA nyomtatók működési költségei viszonylag magasak, mivel a gyanták drágábbak, mint az FDM-szálak. Pozitívabb hír, hogy a fűtőelem hiánya azt jelenti, hogy nincs tűzveszély.
Az SLA nyomtatás egy csodálatos technológia, amely fantasztikusan részletgazdag nyomatokat eredményezhet. Az üzemeltetési költségek, valamint a gyanta kezelésének biztonsági kérdései azonban sokakat elriaszthatnak. Van FDM vagy SLA nyomtatód? Mi volt az, ami eladta neked azt a típust, amelyet választottál? Tudassa velünk lent.