Sok hálózati berendezés teljes duplexnek vagy félduplexnek nevezi a hálózati kapcsolatait. Ezt a kifejezést azonban gyakran nem magyarázzák meg, mivel feltételezik, hogy az emberek tudni fogják, mit jelent. A duplex kommunikációs rendszer olyan rendszer, amelyben két vagy több felhasználó mindkét irányban kommunikálhat.
Full-duplex
Full-duplex rendszerben mindkét fél egyszerre kommunikálhat. Mindkét eszköz egyszerre tud adatokat küldeni és fogadni egymásnak.
A telefon a full-duplex rendszer jól ismert példája, mivel mindkét fél egyszerre beszélhet és hallgathatja a másik felhasználót (függetlenül attól, hogy megért egymást, miközben egyszerre beszélnek!)
Félduplex
Félduplex rendszerben továbbra is mindkét fél kommunikálhat egymással, azonban egyszerre csak egy felhasználó tud adatot továbbítani. Például a walkie-talkie-k, egy kétirányú rádiórendszer, amely a push-to-talk gombokat használja, a felhasználó egyszerre hallgathat vagy beszélhet, nem mindkettőt.
A walkie-talkie alapértelmezés szerint képes üzeneteket fogadni. Ha a felhasználó kommunikálni szeretne, meg kell nyomnia a push-to-talk gombot, ekkor a készüléke adás üzemmódba kapcsol. A push-to- talk gomb elengedésekor a készülék visszakapcsol vételi módba. Más félduplex eszközök is hasonló módon működnek, alapértelmezés szerint fogadnak, és csak akkor adnak tovább, amikor szükségük van rá.
Tipp: Azokat az eszközöket, amelyek nem igényelnek semmilyen duplex kommunikációt, szimplexnek nevezzük. A szimplex rendszerekben az eszköz egy adó vagy egy vevő. A rádió és a TV jó példái a szimplex technológiának.
A félduplex rendszerek bizonyos szempontból általában egyszerűbbek. Például csak egyetlen vezetékre vagy rádiófrekvenciára van szükség a félduplex kommunikációs csatornákhoz. Összehasonlításképpen, egy full-duplex rendszerhez legalább két vezetékre vagy rádiófrekvenciára van szükség, egy az átvitelhez és egy a vételhez.
Ütközések félduplexben
A félduplex rendszerek fő problémája az ütközések kockázata, amikor egynél több felhasználó vagy eszköz próbál meg adatokat küldeni egyszerre. Az ütközések elkerülése érdekében ütközés-elhárító rendszert, ütközésészlelő rendszert vagy mindkettőt be kell vezetni.
Egy ütközésészlelő rendszerben az átviteli eszközök észlelik, hogy ütközés történt, és véletlenszerű időre szünetelteti az adást, mielőtt újra megpróbálná küldeni. Ezt a véletlenszerű szünetet úgy tervezték, hogy elkerülje, hogy mindkét eszköz egyszerre próbáljon meg újraküldeni, és újra ütközzen.
Ütközés-elkerülő rendszerben egy adatot továbbítani kívánó eszköz a továbbítás előtt ellenőrzi, hogy a hálózat szabad-e. Ha a hálózat használatban van, véletlenszerű ideig szünetel, mielőtt újra ellenőrizné.
Az ütközés elkerülő és az ütközésészlelő rendszerek kombinálása általában hatékony módja annak a hálózati eszközök félduplex kommunikációjának kezelése, és a legtöbb esetben elhanyagolható késedelmet okozhat körülmények. Egy manuális rendszerben, mint például a walkie-talkie-k esetében, a felhasználóknak ezt a funkciót manuálisan kell végrehajtaniuk, ami olyan szabványokhoz vezetett, mint például az üzenetek vége szóval.